Back in business!

Fúú nagyon régen írtam már! Pedig sok minden történt a varrás színterén is. Ezt a virágot legnagyobb fiam báb tanító nénijének adtuk év végi ajándékként. Én meg voltam elégedve vele. Remélem neki is tetszett. De ezt sose lehet tudni :)

Táska

Tavaly csináltam ezt a táskát a patchwork táborban Tatabányán. Sajnos nem a legjobb kép a táskáról. De most nincs idő másikra, majd pótolom. Ez a hét lázas tevékenységben telik, mert péntektől: patchwork tábor Tatabányán, újra.

Lesz itt rend? Lesz itt rend!

Hát ilyen lesz az új műhely szobája. Mikorra lesz neki rendje? Fogalmam sincs. De folyton alakul - például ágyneműk tanyáznak benne néhány napig, majd kimosott ruhák, vagy éppen vendég alszik a vendégágyon, ami csak ide fért el. Nem adom fel és mindig igyekszem összepakolni. Mint mindent mindenhol mindig. Szerintem elég nagy részét tölti az ember lánya a pakolással. Néha frusztrálóan fölösleges tevékenység. De nehéz élni nélküle, mert a káoszt csak kevesen tűrik jól. Én sem, egyszerű földi halandó vagyok - túúúl sok cuccal! Apropó: holnap lomtalanítás. De a varrószobában természetesen minden marad! Innen senki sem lomtalanít. Mert itt minden értékes, majd jó lesz valamire cucc :)

Lili elefántja

Elkészült Lili születési értesítője. Hát hamarabb lett kész, mint Ádámé (ami ugye majdnem 5 évet vett igénybe). Munkámat dícsérje, hogy Lili felismerte, hogy ez egy elefánt ( 13 hónaposan!!!, okos mint a nap) A mintát még születése előtt vettem, de azt hiszem már tudtam, hogy lány lesz. Majd kapott egy elefántot alvós állatnak. Innen már tudja is az elefánt állatot felismerni bármilyen alakban, formában, ruhában és szituációban.
Aztán kapott még egy elefántot, amivel szintén alszik. Amikor éjjel felkel enni..igen még felkel enni 16 hónaposan. Szóval olyankor - félkómás állapotban - összeszedi mind a két elefántot, és magához szorítja őket, amik így majdnem annyit tesznek ki mint maga a gyerek. Majd ezekkel együtt jön át - hozzuk át - a mi ágyunkba enni. Megeszi a kis tápszerét cumisüvegből, amit így két magához szorított elefánt közé kell beszuszakolni, hogy elérjen a szájához, majd AZONNAL elalszik. De ha egy elefánt is itt marad, még a folyosóról suttogja: Másik... És akkor vissza kell menni a másik elefántért aki a sötétben ki-tudja-hol-is van. Azt hiszem ezekért a pillanatokért nem tudom leszoktatni az esti evésről. Tökéletesen édes.

Spring in Pink - Rózsaszínű tavasz, Művészetterápia

Valamelyik hétvégén úgy éreztem mindenkinek szüksége van egy kis lassításra. Elkezdtünk mindenféle tavaszi dolgot gyártani, és valahogy végül minden rózsaszín lett - köszönhetően az erősebb női jelenlétnek a családban. Igazán nem tudom már eldönteni mi súrolja a giccs határát, mert minden rózsaszínű felhőben úszik ( én is). Mindenesetre nagyon jól mulattunk és még este 10 órakor is a nagyok a matricafestékkel a kezükben ültek az asztalnál. Már alig láttak, de telepakoltuk a házat mindenféle húsvéti dísszel. És közben lassultunk...

Már mindenhol lehet látni a húsvéti díszeket és igazán szép kint az idő. Teljesen húsvéti a hangulat. De hogy idén milyen szörnyű későn lesz!!?? Már nem fog virágozni a tulipán sem, mert már most kint vannak az első hagymás szárvégek. Furcsa lesz. Viszont így még van (lenne?) idő varrni valami nyulasat a gyerekeknek. Lilinek pedig mindenképpen kellene egy tojásgyűjtő táska, ha már a fiúknak van. Gondol, gondol sokat.
Ezeket a képen lévő nyulakat tavaly azért varrtam, hogy a nyuszi jövetele előtti éjszaka ne izguljanak annyira. Velük aludtak. Egyik Praktikából láttam meg a fotóját és megcsináltam. Kicsit lötyög a fejük mert már sokmindenen (főleg mosáson) átmentek.
Kivácsi leszek lesz-e idén megint élő nyulunk. Minden évben megfogadom, hogy soha többet...mióta első gyermekem másfél évesen felkente az egyiket a falra. Túlélte. Aztán a következő évben elszökött egy nyúl és a harmadik szomszédnál lett meg. Aztán tavaly át kellett mászni a szomszédba (mindenféle bokron és egyebeken keresztül) hogy visszaszerezzük a szökevényt. A kutya is utálja őket és ők (mármint a nyulak) pedig utálnak minket szerintem, mindig halálra rémült pofát vágnak. De mivel Lili ki tudja mondani, hogy Nyutttti és édesen utánozza a bajszuk mozgását és lelkes állatrajongó még meglátjuk...

Fiúsból lányosat - majd....

Igen, így néz ki a legkisebb lányom ágya. Minden este megfogadom, hogy mielőbb lányos lesz. Bár sok emlék öleli körül. Bebőnek varrtam - nagy hassal már - a kiságy rácsvédőt. Noé bárkája meg életem második "foltvarrása". Lassan nyolc éves lesz ez a kép. Ádám nagyon meg is volt sértve mikor Lilihez került. Minél hamarabb szerené visszakapni. Nagy sírás volt érte egyik este, amikor - napi rendszerességű - lelkiéletet kellett élni "kicsit sem érzékeny" középsőmmel. Szóval lesz itt minden. Rózsaszín szitakötőfűzér, új falvédő (kockás, képes, elefántos) És persze születési értesítő, ami már kész is van!!! Csak még a fotó hiányzik. De az is meglesz. Minden kész lesz, mert idén elkezdem tudatosan megtanulni beosztani az időm. Hallelúja. Ha lesz időm megtanulni, persze. Viccen kívül, tényleg valamit tenni kell, mert a görcsös igyekezet befürdik nap mint nap. Most blogokat olvasok a témában, meg tapasztalatokat, elméleteket. Már van TODO listám. Több oldalas. Rajta van a fiús lakrész lányosítása. Csak várjátok!

Költözik a műhely!

Szobát cseréltünk. A műhely és a hálószobánk. Férj szerint egy kissebb, kuckósabb szobában jobban fogunk aludni. Így lesz nekem egy full budaörsi panorámás, toronyszobás varróműhelyem!!! Nem csináltam rossz cserét. Jelen pillanatban még nagyon nagy a rendetlenség, de igyekszem megcsinálni. Ennek az évnek az elejére úgyis ezt terveztem. Rendet rakni. Fejben és műhelyben egyaránt. Egyenlőre mindkettő reményteljesnek tűnik az egyik percben, majd reménytelennek másik percben. De azt tanulom mostanság, hogy életben sok foltozni való akad mindig, és ez a normális. Igyekszem megvalósítani a terveim. Elkezdtem kiszabogatni Ádám fiam falvédőjét. Ottmaradt félbehagyva novemberben. Mert ott találtam magam 10 db anyagcsillag és három bárány megvarrásánál a bábszakkörnek az isibe. Minden leállt a karácsonyi nagyüzemben és az adventi jó pillanatok gyűjtésében. Lettek is! Olyan szép, nyugis volt! Még volt időm fodrászhoz is menni és még a lábkörmöm is karácsonyi pirosra festettem. Ebben az évben igyekeztem nem túllihegni semmit. Így nem maradt idő Tamás kézzel varrott takarójára. Az is ott van félbehagyva. Lili falvédője a fejemben kész. Nos, jó lesz ha nekikezdek a műhely rendberakásának. Ádám falvédőjével kezdem, mert kiderült, hogy ahol alszik az a ház leghidegebb sarka. A kép még a régi szobában készült. Az új műhelyről akkor csinálok képet, ha szalonképes.