Fúúú! Ez a falvédőt tavaly előtt kezdtem el ha jól emlékszem - de még az is lehet, hogy még egy évvel korábban. Szegény hol itt lakott, a nyaralóban, ahol most ülök és a forróságban még a lábam is melegíti a laptop..hol velünk lakott Budaörsön. De elkészülni csak nem akart. És akkor most BANG! Kész! A falra még nem került fel - ne kapkodjuk el a dolgokat, de azért a fotót már megérdemli. És akkor kétségbeestem, ugye nem bébis ez egy hét éves gyereknek?? Na mindegy, ha az, majd megkapják a bébik :). És hát a hangulata....a kedvenc tengeresem - pirosban. Azért piros, mert akkor egy piros rácsos ágyat kaptunk és az állt bent a szobában. Ma már nem áll bent, de a piros szín maradt a nyakamon. Azért nem olyan nagy baj.Igaziból csak egy világítótornyot akartam rávarrni, meg esteleg a hajót. De aztán jött a gyermek és kért homokvárat, meg rákot, meg halat...és így lett ilyen a kompozíció. A homokozólapátot külön kiemelten kellett rácikk-cakkolnom. Apró örömök. És most már tényleg el kell kezdenem a középsöm falvédőit, mert lelki gubanc lesz! Na és azt kibogózni!!!
