2010. március 29., hétfő

Új hét, új hétfő!


Még szerencse, hogy ez a hétfő egy madárcsicsergéses tavaszi napra esik. Különben nehezebb lenne kikelni az ágyból. Fiúk már az oviban, dolgozóban. Lányok itthon őrzik és rendezik a házat. És a héten sok a feladat. Közeledik húsvét, a virágos, tavaszi nyuszis ünnep. Hát lássunk neki. Addig is mindenkinek jó hóvirág nézegetést kívánok ezzel a hímzett képpel, amit a napokban fejeztem be! Bár nálunk már a tulipán is kikelt. Hiába be kell hozni a hosszú tél visszatartó erejét. Boldog készülődést!

2010. március 25., csütörtök

Az első befejezett UFO-m!



Mostanság én is arra jutottam, hogy jó befejezni az elkezdett dolgainkat. Legalábbis folytatni. És ez az élet sok területére is igaznak tűnik. A nagy tavaszi lelki nagytakarítással a varrósszobámnak is nekiálltam. Már zavaróan sok a meg nem valósított terv. Lassan felnő a gyerek akinek a játszószőnyeget elkezdtem...Szóval itt az első múlt héten befejezett játszószőnyeg. A pici lány még a pocakomban volt, amikor elkezdtem, és mivel addig két fiam volt, azt hittem nem tévedhetek. De mégis. :) Azóta elkezdtem a rózsaszín változatát is..no az még ufo (unfinished object).

Tavasz van!!!!! Hurrá!!



Végérvényesen beköszöntött a tavasz. Mikor reggel megnéztem a hőmérőt 9,5 fokot mutatott. Hát ez mennyei, gondoltam. Rögtön elő is kellett szednem a tavaszi foltvarrós dekorációkat. Érdekes nyuszisom nincs is. Talán majd idén?? A fiúkkal már elkezdtük a nyuszis papír díszeket. És tegnap már számonkérték az úszómesteren, hogy nem látszik, hogy az uszoda készülne a húsvétra. Hihetetlen az élet körforgására való figyelmük, hitük. Jó nagy pohárral merítek belőle én is. :) És lassan kezdenek nyílni a kedvenceim: a nárciszok. De addig is itt egy foltos-nárcisz, papírra varrással készült még tavaly tavaszra.

2010. március 17., szerda

In medias res










Már évek óta varrogatok. Próbálok időt szakítani rá a három gyermekem mellett. Mióta az eszemet tudom mindig volt varrógép a közelemben. Nagymamám női, nagypapám férfi szabó volt. Volt egy Singer varrógépe, még olyan lábbal hajtós. Mai napig benne van a fülemben a hangja amikor hajtotta. Most itt áll nálunk a házunkban régi idők emlékeként. Még benne vannak a gombostűi is. Próbálom védeni a gyerekkezektől. Szóval a varrás mindig az életem része volt és szeretném ha mindig az lenne. Egyszerűen mert örömet okoz. Aki varr tudja mire gondolok, és az is aki olyan szerencsés, hogy hobbija van.

In medias res kezdek bele varrásaim gyűjtésébe itt a blogon, mert idősorrendet már nem tudok felállítani. Leginkább azok kerülnek fel, amik el is készültek, mert persze tele van a varrós-szobám félig kész munkákkal, a fejem pedig tervekkel.

Itt a Vilja és Vanda babát láthatjátok, amit egy ikerpár szülinapjára csináltam. És elkészültem velük időben. Remélem örömet okoztam vele.