Fiúsból lányosat - majd....

Igen, így néz ki a legkisebb lányom ágya. Minden este megfogadom, hogy mielőbb lányos lesz. Bár sok emlék öleli körül. Bebőnek varrtam - nagy hassal már - a kiságy rácsvédőt. Noé bárkája meg életem második "foltvarrása". Lassan nyolc éves lesz ez a kép. Ádám nagyon meg is volt sértve mikor Lilihez került. Minél hamarabb szerené visszakapni. Nagy sírás volt érte egyik este, amikor - napi rendszerességű - lelkiéletet kellett élni "kicsit sem érzékeny" középsőmmel. Szóval lesz itt minden. Rózsaszín szitakötőfűzér, új falvédő (kockás, képes, elefántos) És persze születési értesítő, ami már kész is van!!! Csak még a fotó hiányzik. De az is meglesz. Minden kész lesz, mert idén elkezdem tudatosan megtanulni beosztani az időm. Hallelúja. Ha lesz időm megtanulni, persze. Viccen kívül, tényleg valamit tenni kell, mert a görcsös igyekezet befürdik nap mint nap. Most blogokat olvasok a témában, meg tapasztalatokat, elméleteket. Már van TODO listám. Több oldalas. Rajta van a fiús lakrész lányosítása. Csak várjátok!

Költözik a műhely!

Szobát cseréltünk. A műhely és a hálószobánk. Férj szerint egy kissebb, kuckósabb szobában jobban fogunk aludni. Így lesz nekem egy full budaörsi panorámás, toronyszobás varróműhelyem!!! Nem csináltam rossz cserét. Jelen pillanatban még nagyon nagy a rendetlenség, de igyekszem megcsinálni. Ennek az évnek az elejére úgyis ezt terveztem. Rendet rakni. Fejben és műhelyben egyaránt. Egyenlőre mindkettő reményteljesnek tűnik az egyik percben, majd reménytelennek másik percben. De azt tanulom mostanság, hogy életben sok foltozni való akad mindig, és ez a normális. Igyekszem megvalósítani a terveim. Elkezdtem kiszabogatni Ádám fiam falvédőjét. Ottmaradt félbehagyva novemberben. Mert ott találtam magam 10 db anyagcsillag és három bárány megvarrásánál a bábszakkörnek az isibe. Minden leállt a karácsonyi nagyüzemben és az adventi jó pillanatok gyűjtésében. Lettek is! Olyan szép, nyugis volt! Még volt időm fodrászhoz is menni és még a lábkörmöm is karácsonyi pirosra festettem. Ebben az évben igyekeztem nem túllihegni semmit. Így nem maradt idő Tamás kézzel varrott takarójára. Az is ott van félbehagyva. Lili falvédője a fejemben kész. Nos, jó lesz ha nekikezdek a műhely rendberakásának. Ádám falvédőjével kezdem, mert kiderült, hogy ahol alszik az a ház leghidegebb sarka. A kép még a régi szobában készült. Az új műhelyről akkor csinálok képet, ha szalonképes.