Zsiráf eladva!

Az első darabom amit eladtam.

Fura érzés. És nehéz is volt megvállni tőle. Megrendelésre csináltam egy édes kicsi lánynak.

Pénztárca barátnőmnek!

"Rendelésre", szülinapra szeretettel.Saját szabásminta és persze kivitelezés.

Blogra-való táska!!

Rácalmáson voltam foltos táborban. Maratoni négy nap volt, eszement folyton-folyvásos varrással. Nem tudom mi üt ilyenkor belénk, de volt aki le se tette a tűt. Én is csak addig amig aludtam egy kicsit. :) Hát itt született a házikó táska. Meglepően sokaknak tetszett a "kinti" világban is. A történetéhez hozzá kell még tennem, hogy az itt látható fényképek készülte után megtörtént vele a foltvarrók egyik rémálma: beleesett egy adag olvasztott étcsokiba. Hogy hogyan, hát azt ne is firtassuk. Szerepelt benne egy anya és egy csokis szájú gyermek.... Szerencsére nagyjából kijött a csoki. k

Back in business!

Fúú nagyon régen írtam már! Pedig sok minden történt a varrás színterén is. Ezt a virágot legnagyobb fiam báb tanító nénijének adtuk év végi ajándékként. Én meg voltam elégedve vele. Remélem neki is tetszett. De ezt sose lehet tudni :)

Táska

Tavaly csináltam ezt a táskát a patchwork táborban Tatabányán. Sajnos nem a legjobb kép a táskáról. De most nincs idő másikra, majd pótolom. Ez a hét lázas tevékenységben telik, mert péntektől: patchwork tábor Tatabányán, újra.

Lesz itt rend? Lesz itt rend!

Hát ilyen lesz az új műhely szobája. Mikorra lesz neki rendje? Fogalmam sincs. De folyton alakul - például ágyneműk tanyáznak benne néhány napig, majd kimosott ruhák, vagy éppen vendég alszik a vendégágyon, ami csak ide fért el. Nem adom fel és mindig igyekszem összepakolni. Mint mindent mindenhol mindig. Szerintem elég nagy részét tölti az ember lánya a pakolással. Néha frusztrálóan fölösleges tevékenység. De nehéz élni nélküle, mert a káoszt csak kevesen tűrik jól. Én sem, egyszerű földi halandó vagyok - túúúl sok cuccal! Apropó: holnap lomtalanítás. De a varrószobában természetesen minden marad! Innen senki sem lomtalanít. Mert itt minden értékes, majd jó lesz valamire cucc :)

Lili elefántja

Elkészült Lili születési értesítője. Hát hamarabb lett kész, mint Ádámé (ami ugye majdnem 5 évet vett igénybe). Munkámat dícsérje, hogy Lili felismerte, hogy ez egy elefánt ( 13 hónaposan!!!, okos mint a nap) A mintát még születése előtt vettem, de azt hiszem már tudtam, hogy lány lesz. Majd kapott egy elefántot alvós állatnak. Innen már tudja is az elefánt állatot felismerni bármilyen alakban, formában, ruhában és szituációban.
Aztán kapott még egy elefántot, amivel szintén alszik. Amikor éjjel felkel enni..igen még felkel enni 16 hónaposan. Szóval olyankor - félkómás állapotban - összeszedi mind a két elefántot, és magához szorítja őket, amik így majdnem annyit tesznek ki mint maga a gyerek. Majd ezekkel együtt jön át - hozzuk át - a mi ágyunkba enni. Megeszi a kis tápszerét cumisüvegből, amit így két magához szorított elefánt közé kell beszuszakolni, hogy elérjen a szájához, majd AZONNAL elalszik. De ha egy elefánt is itt marad, még a folyosóról suttogja: Másik... És akkor vissza kell menni a másik elefántért aki a sötétben ki-tudja-hol-is van. Azt hiszem ezekért a pillanatokért nem tudom leszoktatni az esti evésről. Tökéletesen édes.

Spring in Pink - Rózsaszínű tavasz, Művészetterápia

Valamelyik hétvégén úgy éreztem mindenkinek szüksége van egy kis lassításra. Elkezdtünk mindenféle tavaszi dolgot gyártani, és valahogy végül minden rózsaszín lett - köszönhetően az erősebb női jelenlétnek a családban. Igazán nem tudom már eldönteni mi súrolja a giccs határát, mert minden rózsaszínű felhőben úszik ( én is). Mindenesetre nagyon jól mulattunk és még este 10 órakor is a nagyok a matricafestékkel a kezükben ültek az asztalnál. Már alig láttak, de telepakoltuk a házat mindenféle húsvéti dísszel. És közben lassultunk...